Ujjaim közt semmisül a tér Láttam a virágot Az üres hajnalban Csillagok hulltak A zárt ajtók mögött Új napok lettek Szívem előtt Fény-képben, lelkemben Átvillant a fény Magányos óráimon Ott volt az Isten Sosem tűnődtem még Önmagam békéjén Az indulat lepett meg A pillanat csendjén Áhitat költözik Minden eltűnőben A napfény áldást hoz Nekem s a vilagnak Mielőtt meghalok Szeretném látni Hogy tündökölsz szemeimben Mikor rámnézel hirtelen...!