BESZÉL A FÉNY
Beszél a sóhaj Beszél szavával Az eltűnő képben S örök otthonomban
Lángnyelvek szólnak Az Isten kapuján Fény-ércek villódznak Önmagam falán
Másképpen értem meg Saját fényemet Úgy szólal bennem Mint a mennyei képzelet
Beszél a csönd A béke szavával Suttog a remény A hold dalával
Elmúlt a szép tavasz Szikrázó nyár vár Rámköszönt az égbolt Búcsúzik a márványkép
Itt vagyok, de máshol létezem Látlak, mégsem kérdezem: Miért nem jössz felém Én igaz végzetem?
Hagyom a rendet Magában épülni Hallom a csendet Felém szólalni
Ahogy a madarak zengik A távoli halált Úgy születek újjá Nincs már odaát!
|