NINCS MÁS ÚT
A Nagy Utazó átmegy a gyémanthídon Mert tudja: Mas út nincs, csak az igazi vég A zuhanás s a repülés A mélység s a magasság Térj hát valódi utadra Térj vissza fénylő világodba Vissza önmagadba Mert nincs más út Nincs más szabadulás A cél a lathatáron túl Ott lebeg szemem előtt Hisz meg lettem jelölve Mennem kell hamar Vár rám egy új világ Hogy jobbá tegyem önmagam
Erős leszek s dicsőséges Végtelen s mindig fényes Repülök majd szabad szárnyaimon Látom már, nem tagadhatom Repülök, fel az Égbe Vissza se nézek Meg se állok Ez maradt nekem A tündöklő végtelen Szivárvány világba Égő kereszt a nyakamon Lelkemen égő fájdalom Mert örökre lelkemen marad Nem gyógyul be sohasem Csak el innen, örökre Mert csak ez vár A boldogság csak a másik oldal S eltűnök, csak a jelemet hagyom itt Hogy itt jártam, csak álmodtam...!
2003. január
|