MONDD, HOGY LÁTLAK MEG?
Mondd, hogy látlak meg Egy hűvös alkonyon Mikor bíbor-színeimbe öltözve Rámköszönt a hajnal derűs fénye S új fénybe és hűvösségbe várlak Mint aki nem ismer
Mondd, hogy látlak meg Egy masik világban Mikor átváltoztam Rámszőtte a minden Az Isten tükörfalán látom magam Ahogy képzeletem átsuhan A fényoszlopok között S nincs több menedék A Mindenségé vagyok rég
Mondd, hogy látom meg Színes bájodat Mikor eltakarod Szikrázó arcodat S úgy fénylesz az örök sötétben Mint mikor a végtelen szél Suhan át az örök reményben S nem szól vissza semmit az indulat Csak új utat mutat lelkedből
S igaz valód úgy tündököl a fényfolyón Mint merengő áhitat Mi újra szerelmet mutat Kincseid őrzöd hűen s láthatón Nem nézhet át Angyalszemem sem Csak ha elhúzod gátjaid S mélyről jövő hídjaid S úgy mutatsz végtelen s szikrázón Magadnak - s lelked fele Egy ujabb káprázatnak! |