A másik világban suttognak a sóhajok Minden csendes, csak a víztükör beszél Néma szavával hív a szél Bús mosolyával hallgat a szerelem Te lettél volna De már tovatűnt hirtelen Eltűnő holnapjaim a pillanatnyi mában Végtelen fényeim mindig csak várnak Visszhangzik a part a túlsó oldalon A csendességben most minden félhomály S betakar a táj szépsége Nem is vagy oly messze Csak egy néma hang csupán dalol fülembe: A két világ egyező Nem lehet halott, ami ennyire élő Térj vissza hozzám Újra igézve szemeid Fakó a múlt Üres a jelen De emléked örök Én egyetlenem!