KITÖRÉS
Lásd meg magadban a Jelet Amit én küldtem Neked Rezzénestelen festői mennybolt Soha ilyen még nem volt Szétrepülnek lelkem súlyai Magamban látom, mi akar meghalni A távolban érződik a szellem Minden új lesz, kegyetlen jellem Kinyílt a lelkem, mint egy jégvirág Hatalmas súlyát szerelmed törte át Nincs már gátam, mi lehúzna a mélybe Lelked virága kinyílik a fénybe Lassan ébred magára az öntudat Mint porcelántest, egyre csak hívogat Bennem a kérdés, benned a válasz Csak késő ne legyen Engem kell válassz!
|