Tükörképeimben furcsa homály dalol Halott a táj, csak a csendet hallom Néma sírkövén ül a feledő Játszik önmagával minden ébredő Hűs szél hirtelen hajamba kap Feledni, mit Isten úgy akar Bölcs szavára szökik a csend Örök otthonában ragyog a rend S a távol most közeli, örök örömöm S a közel messze jár, túl a földön Egy kis jégvirág úszik a tóparton Ragyogtatja magányát a bús utakon Mélybe kúszik a sötét indulat Nem az mutat többé nekem utat Elér a fény igaz ragyogásban S közben látom: Isten van minden villanásban