FÉNY-KÉP
Beszél a kétség a rejtelem szavával Az indulat kitör minden bajával Fény-képek üzennek a másik oldalról Egy a létező, az idő is tombol Dühömet csak Isten látja, igaz érkező El kell hogy jöjj életembe, sámán szerető Kutatom a titkot a folyó csontfalán Csak fent tudják rég, örök talány Búsan néznek rám az Angyalok Látom, az egyik nekem ragyog Beszél a kétség az Isten hegyén Fokvárát nézi letűnt idején Álmos a reggel a fagyott hajnalon Lelkem Téged vár... itt s szabadon Mesél a csönd a minden kövéről Áldás hullik lelkem kelyhéből Ural a Mindenség lágy szavával Borul a föld a káosz-világgal Jégszirmot küldök szíved rejtekébe Titkod a csönd, elköszön végre Látlak még eltűnni a néma Nap felett Hervad a fény, a zúgó szél nevet Előtte hozzám szólsz, pillanatnyi percben Én vagyok éltetőd minden világban Elhullanak a falak szíved ajtaján Beengedsz engem is, fényed kapuján Most már érzed, így a legvégén: Rád vártam szüntelen a boldogság peremén Együtt leszünk, mert bensőd erősebb Legyőzted önmagad lelked felett!
|