SOHA
Meglátom majd arcod A meztelen folyó felett Kinyílik a lelkem A tavirózsa mellett Végtelen utakon Egyre kerestelek Bús szárnyaimon Nem leltelek
Elrepült az idő Szíved homlokán Száz aranyba esett Az örök talány Mennyi lépcsőn Kiálltottam feléd Annyi utad van S egyik sem az enyém
Gondolatom szállt A naplemente alatt Nem is figyeltem már Nincs ami fogvatart Tömérdek emlék A végtelen kincsem Lelkeden kívül már Semmim sincsen
Átutazom magammal Most minden pillanatot Szemeiddel nézlek Várva-várt sorsod Látom eltűnni A messzeség kapuján Ami nem volt Így van talán
Elhajózik előttem Minden suhanás Így leszel enyém Sohasincs varázs Mert nem létezett Csak éreztem talán - Magamban -
|