Ha véget ér minden álom Távol járok magamtól Ha újra szól minden dallam Nem ismerem fel De érzem jelét a bűvös mindenségnek Fűzfák beszélnek a jelenről Folyók dalolnak az életről Erdő csendje a hírhozó Hegyek rendje az örök vágyakozó Semmit se mond az indulat Csak átrepül a néma hangon Világít nekem a tükörkép Pecsétem, jelem megvan rég Isten kutatja Titkomat S rátalál majd a néma változáson Keresve jár az élet vizén Nem tudja még Fényfalam áttörtem rég Hűen őrzöm a titkokat Senki nem hallja hangomat Elsodor lassan a bűntudat Mindent odaadok, pirkadat Magára ébred az álmos reggel Kiáltja némán a távoli zajt A ködben látszik az indulás Nem takarja más: csak önmagam!